„Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni."
Gabriel García Márquez

Szülőként mindannyian a legjobbat akarjuk gyermekeinknek, de valljuk meg, miközben a nevelés művészetét tanulgatjuk, hányszor elbizonytalanodunk, hogy biztos azt tesszük-e egy-egy döntésünkkel.
Bizony sokszor jó lenne tudni, hogy mit tegyünk, amikor ellenkezik, hisztizik, lázad, ott hagy, vagy éppen nem tanul, közönyös, életunt, stb.
Mindent megteszünk értük, a legjobbat akarjuk nekik, mégsem mindig értjük meg egymást. Miért? Szárnyaikat próbálgatják - mint ahogy tettük, tesszük mi is - hisz ők is repülni, szárnyalni akarnak, csak nem mindig tudják, hogyan tegyék azt.
Munkám során gyakran látom, hogy ez milyen veszélyekkel járhat.

Debrecenben élek pedagógus-mentálhigiénikus feleségemmel és két lányommal.
1990-ben választottam a rendőri hivatást, és néhány év nyomozói tapasztalatszerzést követően a bűnmegelőzés, az ifjúságvédelem területére vezetett utam. Mivel úgy éreztem, hogy ehhez a rendőri ismereteken túl más szakmai háttérre is szükség van, Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szociálpedagógus végzettséget szereztem. Munkatársaimmal együtt, többek között eltűnt, bűnelkövető fiatalok ügyeivel foglalkozunk, valamint diákoknak, szülőknek és pedagógusoknak igyekszünk átadni azokat az ismereteket, melyek reményeink szerint hozzájárulhatnak az áldozattá-, a bűnözővé-, a kábítószer-fogyasztóvá válás elkerüléséhez.

Tapasztalatom szerint, a sokak által egyszerűen problémásnak, deviánsnak minősített fiatalok ugyanolyan értelmesek, tehetségesek, mint bármelyik „normális" gyermek, csak az ő életük különböző döntéseik következtében másképp alakult, mint ahogy ők és szüleik szerették volna.

Életünket - sokszor nem is tudatosan - gondolatainkkal, és azok alapján nap mint nap meghozott döntéseink sorozatával irányítjuk. Hogyan tudnánk elérni, hogy ezek a döntések minél többször a legjobbnak bizonyuljanak? Hogyan tudnánk elérni, hogy életünk, gyermekeink élete, kiegyensúlyozottabb, teljesebb, és boldogabb legyen?
Biztos több jó módszer is létezik erre, én az agykontrollra bukkantam rá. Megbizonyosodtam arról, hogy döbbenetes eredmények érhetőek el vele, és nagyon jó lett volna, ha már gyermekként ismerem. Mint ahogy nagyon jó lenne, ha minden mostani gyermek ismerné.
Az agykontroll nem csodaszer. Még akkor sem, ha egyre több, akár csodaszámba is vehető eseményt, változást tapasztalnak meg gyakorlói. Az agykontroll egy logikusan felépített, tudományosan alátámasztott módszer, egy eszköz, életünk jobbá tételéhez. Az a bizonyos szárny, melynek birtokában repülhetünk, szárnyalhatunk.
Meggyőződésem, hogy gyermekeinkkel a legjobbat tesszük, ha megkapják ezeket a szárnyakat, és hagyjuk, hogy megtanuljanak repülni.
Azért, hogy kiegyensúlyozottabbak, egészségesebbek, jobb tanulók, kreatívabbak, sikeresebbek, boldogabbak lehessenek, és elérhessék céljaikat.
Nem ezt akarjuk mindannyian?

Az agykontrollt 6-14 éves gyermekeknek oktatom, elsősorban Hajdú-Bihar megyében, de igény esetén szívesen megteszem azt máshol is.
Szeretettel és tisztelettel várom érdeklődését, továbbá örömmel veszem a tanfolyamok szervezéséhez kedvet érző szülők, pedagógusok, táborvezetők és edzők jelentkezését is.

Elérhetőség: 70/3686-616
bakistvan.bak@gmail.com