Körülbelül 2 hónapja végeztem el az agykontroll tanfolyamot Domján Gáborral. Nagyon tetszett,s nagyon élveztem. Különösebben nem gyakoroltam az ott tanultakat, de junius 23-án megdöbbentő élményben volt részem. Autóbalesetben meghalt egy nagyon kedves kollégám, akit nagyon szerettem. A templomban a bucsuztatás végén, miközben a korus énekelt, lehunytam a szemem,s rá gondoltam. A következő pillanatban az orgona előtt egy nagy szines képen megjelent a kollégám (szinte mintha egy hologram lenne, teljesen életszerüen), s mosolyogva intett a kezével. Ugy éreztem eljött elbucsuzni tőlem, de az egész történetet nem értettem. Kitört belőlem a zokogás, mindenki engem nézett, csak annyit tudtam mondani, hogy történt valami amit nem mondhatok el. Egy kollégámnak meséltem csak el, aki annyit mondott, szerencsés vagyok. Én is igy érzem, ezután végtelen nyugalom áradt szét a lelkemben, s mostmár mosolyogva tudok rágondolni, nem a veszteség nyomasztó érzésével.