Kedves Alfajárók! Korábban is próbálkoztam a tanult módszerek alkalmazásával (általában kisebb-nagyobb sikerrel), de most tényleg számomra hihetetlen csoda történt. Az elmúlt időszakban igen hosszú lelki utat jártam be, amíg közel négy évig tartó, szeretetben megélt és békésen véget ért kapcsolatom után érzelmileg felkészültem egy új társ befogadására életembe. Ám amint erre (jópár hónap elteltével) képesnek éreztem magam, elhatároztam, hogy görcsösen nem keresek társat, ám megpróbálom bevonzani életembe a számomra legmegfelelőbb személyt. Az új társ iránti vágyódás egyre erősebbé vált bennem, mígnem egy régi barátnőm esküvőjén mást sem láttam, mint sok-sok mosolygós párocskát, és minden hajadont kitüntettek egy-egy mini csokrocskával. Ekkor elhatároztam, hogy ideje a szimpla ábrándozást egy szinttel feljebb emelni, és még a lakodalomból hazaérve, hajnalok hajnalán elindultam Az Alfa felé. Kívántam, hogy az a személy és akkor lépjen be életembe, aki és amikor számomra és számára is a legideálisabb (de azért lehetőleg egy éven belül). Majd elképzeltem ideális társam belső és külső tulajdonságait, egyeseket feltétlenül szükségesnek, másokat inkább kedvezőnek tekintve. Ezen gyakorlatomat mindössze egyszer, de akkor tőlem telt legnagyobb alapossággal végeztem el, majd eldöntöttem, türelmesen fogom várni az eredményeket. Ébredésem napján egy vidéki nagyvárosba érkeztem egy nemzetközi szakmai programra, ahol csak keveseket és csak kevéssé ismertem. A másnapi szervezői teendőket követően összefutottam egy igen fess sráccal a helyi szervezők közül, akit először csak láttam, másodszor pár szót kellemesen váltottunk, de semmi komoly, és csak az tűnt fel, hogy valahogy egész nap mindig elém keveredik. A nap végén bátran elém állt, és városnézésre invitált, amire tőlem szokatlan módon igent mondtam, és végül némi óvatosságból inkább egy kisebb társasággal töltöttük az estét. Azóta az eltelt néhány nap alatt csak az tűnik fel, hogy nagymértékben hasonlítunk, rengeteg közös érdeklődési területünk van, nagyon hasonló élethelyzetben vagyunk, éppen lakóhelyemre készül a következő héten egy ígéretes állásinterjúra, és már-már kísértetiesen összeillőknek tűnünk. Olyannyira, hogy azóta naponta találkozunk egy-egy helyi szervezővel vagy külföldi vendéggel, aki kérdezgeti mióta vagyunk együtt, és teljesen ledöbbennek, amikor csak pár napot említünk hónapok vagy évek helyett. Természetesen még nagyon friss az egész, mégis a rengeteg hasonlóság miatt alig akartam elhinni, hogy mindez igaz lehet. Köszönöm a módszert, továbbra is alkalmazni fogom – legközelebb egy csodás unokahugi vagy –öccs bevonzásába életünkbe :) Hasonló sikereket és egyre szebb életet kívánok minden kedves érdeklődőnek!