Azt hiszem, fel kellett nőnöm az agykontrollhoz. Gyerekként (15 évesen csináltam először tanfolyamot) még sokkal inkább éreztem, hogy nincs határ és éppen ezért hozzá sem fogtam nagyon, csak örültem az új végtelen lehetőségeknek és szépen el is mentem mellettük. Az elmúlt 19 évben rengeteget fejlődött a tanfolyam (és mégis szinte ugyanaz maradt) és én is sokat tanultam magamról. Sikerült kifejlesztenem pár betegséget és testi problémát, valamint egy kevés kishitűséget, amellett, hogy mindig nagyon határozott céljaim voltak, kiegyensúlyozott voltam és kitartó. Most már nem ódzkodok a technikák egyszerűségétől, hiszen ha valamennyi ember számára adott lehetőségről van szó, akkor muszáj, hogy egyszerű legyen. Az alapgyakorlatok nem rituálék, hanem az elme működésének ismeretéből fakadó fájdalmasan egyszerű megoldások. A bioritmusom beállt egy tempóra, ami nehezen változott, de a ziláltabb időszakokban képes volt rendesen összegabalyodni. A múlt hét volt az egyik ilyen mélypont. A hétvégén két éjszaka alatt összesen 10 órát aludtam, ehhez képest ma pontban reggel 7kor ébredtem - a programnak megfelelően. Tudtam volna még aludni, de könnyebb volt így felkelni. Múlt Pénteken pedig már a második napi teendő kiment a fejemből amikor a zuhany alatt elkezdtem őket számba venni. Nem volt időm írogatni, elkezdtem hát elővenni a memóriafogasokat.: TEDYBEAR-LAK MESEPÁCA - Valamennyi mássalhangzó egy memóriafogas mássalhangzója. - Mi még így tanultuk. Reggeliztem, elindultam munkába, de a teendők, csak gyűltek. A városban szinte kizárólag biciklivel járok. A 7 km-es út alatt még 3 feladat előjött. Beérve mind a 9 feladatomnak a végére értem két óra alatt és nem kellett papírt nézegetnem, hogy hova írtam, valamint mivel végig fejben voltak, inspiráltak is a hetek óta húzódó feladok a gyors megoldásra. Környezetvédelmi hasznok: 1. nem kell papír 2. biciklizés közben is fel tudsz írni mindent :-)